A hónap könyve – Angela Duckworth: Grit - Hogyan vezet sikerhez a kitartás és a lelkesedés

„A grit arról szól, hogy nagyon hosszú időn át ugyanazon a hőfokon égünk, hogy elérjük a csúcscélt.”

Vizsgálatok szerint a kiválóságnak rengeteg egyéni (egyik sem különleges) eleme van, és ezek mindegyikére szert lehet tenni. Ezek az elemek megtanulhatók, fejleszthetők, szokássá alakíthatók és rendszerré olvasztva működnek igazán.

A tehetség azt jelenti, hogy milyen gyorsan tudjuk elsajátítani az adott készséget, azonban az erőfeszítés kétszeres szorzó az egyenletben. A teljesítményt pedig a megszerzett készségek rendszeres használatával érjük el.

A készség és teljesítmény képlete:

• Tehetség x Erőfeszítés = Készség
• Készség x Erőfeszítés = Teljesítmény

Megjósolható-e a teljesítmény, siker és a boldogabb élet?

1940-ben 130 egyetemisták kitartását vizsgáltak egy futópados (egyéni fittséghez állított) fizikai teszten, majd idős korukig – 2 évente megkeresve őket – követték őket és az alábbi eredményre jutottak:

„Az eredmények meglepően pontosan előre jelezték a felnőttkorra jellemző pszichés alkalmazkodóképességet. A kiinduláskori testi fittség „csak elenyésző hatással volt a futás időtartama és a mentális egészség közötti korrelációra.”

 Géniuszkultusz

 „A hiúságunk, az önmagunk iránt érzett szeretetünk segíti a géniuszkultuszt.” (Nietzsche)

Amíg varázslatos, földöntúli dologként gondolunk a géniuszra, nem kell önmagunkat hozzá hasonlítanunk, és elbuknunk ezen összehasonlítás során… Ha valakit »isteninek« nevezünk, az azt jelenti: vele nem kell versenyre kelnem.

TELJESÍTMÉNY:

A nagyszerű dolgokat és tetteket olyanok hajták végre (Nietzsche és Dan Chambliss szerint), akik(nek):

• a gondolkodása egy irányban aktív
• mindent képesek nyersanyagnak tekinteni
• mindig szenvedélyesen figyelik a saját és a többi ember belső életét
• mindenhol modellekre és ösztönzőkre bukkannak
• soha nem fáradnak el a számukra elérhető eszközöket kombinálni

Ha kíváncsi vagy mennyi benned a grit, jelöld be a leginkább rád jellemzőt.

Nem érdemes túl sokat gondolkozni az egyes állításokon, csak annyit kérdezz meg magadtól, hogy a „legtöbb emberhez képest” mennyire igaz rád az adott állítás.

A kapott számot oszd el 10-el (kérdések száma), hogy megkapd az eredményt. Az elért pontszám azt tükrözi, milyennek látod magad éppen. Az, hogy most mennyi grit van benned, különbözhet attól, ami fiatalabb korodban volt a jellemző, illetve ha később újra megcsinálod a tesztet, talán más eredményt fogsz kapni. A grit szintje tehát változtatható.

A gritnek két komponense van: a szenvedély és a kitartás.

• A szenvedély pontszámához össze kell adni a páratlan számú állításokra kapott pontszámokat, és az eredményt elosztani öttel.
• A kitartás esetében a páros számúak összesített pontszámát kell elosztani öttel.

Aki magas pontszámot ért el a szenvedély-skálán, annál valószínűleg a kitartás pontszáma is magas volt. Általában a kitartás pontszám magasabb, mint a szenvedélyé, ami arra utal, hogy a valami iránti szenvedélyes érdeklődés és a kitartás nem egy és ugyanaz a dolog

A kérdőív segít abban, hogy világosabban lásd céljaid, és, hogy a kisebb célok mennyire – vagy mennyire nem – passzolnak egyetlen, mindent felülmúlóan fontos célhoz. A pontszám megmutatja azt is, hogy mennyire vagyunk kitartóak az élet nehézségei ellenére.

• Alacsonyabb rendű célok:
  Az alacsonyabb szintű célok a hierarchia alján állnak. Leginkább konkrét, rövid távú célok, teendők. Ezek csupán eszközei egy távlati cél elérésének. Általuk valami mást akarunk elérni.

• Magasabb rendű célok:
  Minél magasabb fokán áll a hierarchiának egy cél, annál elvontabb, általánosabb, egyben fontosabb is a legalul lévő célokhoz képest. Minél magasabb szintű egy cél, annál inkább jelenti a befejezést, és annál kisebb valószínűséggel tekinthető csupán a befejezéséhez szükséges egyik eszköznek.

„Pozitív fantáziálás”, mint a grit hiányának ismérve:

• Álmuk megvalósításához nem tud közepes vagy alacsonyabb szintű célokat megfogalmazni (ez rövidtávon jutalmazó, hosszú távon kudarcra ítéltetett)
• Túl sok közepes távú célja van, amik nem kapcsolódnak csúcscélokhoz
• Túl sok -egymással össze nem függő- célhierarchiával rendelkezik

Az emberi létezés szükségszerű velejárója, hogy a célok bizonyos mértékben konfliktusban állnak egymással, viszont minél egységesebb, összehangoltabb és koordináltabb a célhierarchiánk, annál jobb.

A grit nem azt jelenti, hogy konokul minden listánkon szereplő célunkat minden egyes alacsonyabb szintű célunkkal el akarunk érni. Jellemzőbb, hogy több olyan cél megvalósítását is elengedjük, amelyen épp keményen dolgozunk. Fel kell ismernünk céljaink minőségét és, azt, hogy hogyan illeszkednek hierarchiájánk rendszerébe.

Tanács az alacsonyabb szintű célokhoz: „Probálkozz, próbálkozz újra, aztán próbájl valami mást.” Azonban minél magasabb rendű egy cél, annál inkább érdemes ragaszkodni hozzá!

Egy hírességeket, nagy elméket vizsgáló kutatás arra jutott, hogy:

„Az intelligenciahányados nem függött össze azzal, hogy milyen eredményekkel büszkélkedhetett az illető híresség.”

Ami viszont fontos volt, az a „motiváció folytonossága”: ez azokat a vonásogat jelenti, amely megkülönbözteti őket aztáagtól-, illetve a listán szereplő első- és utolsó 10 géniuszt is elkülönített. A következő vonásokat találták, amely a grit-kérdőívben a szenvedély és kitartás kategóriájában is megjelenik:

Szenvedély kategóriába tartozó 2 vonás:

• Annak mértéke, hogy egy távoli cél érdekében milyen keményen dolgozik. (Aktívfelkészülés a későbbi életre.)
• Egy konkrét cél felé törekvés. Jellemzően nem hagy félbe feladatot, nem ingatag. Nem keresi mindig az újdonságot csak annak újdonság volta miatt, sem a változást.

Kitartás kategóriába tartozó 2 vonás:

• Az akaraterő vagy az állhatatosság mértéke. Csendes eltökéltség az egykor elhatározott cél beteljesítésére.
• Jellemzően nem adja fel, csak mert akadályokba ütközik. Kitartás, szívósság, állhatatosság.

A magas, de nem a legmagasabb intelligencia, a legnagyobb mértékű kitartással kombinálva nagyobb fokú kiválóságot eredményez, mint a legmagasabb intelligencia kevéssé erős kitartással párosulva.

GÉNEK

A grit egyes előfordulásai a populációban a géneknek, mások viszont a tapasztalatoknak tulajdoníthatók.

A kitartás becsült örökölhetősége 37%, a szenvedélyé 20% egy 100 kamaszkorú ikerpárral kitöltött grit-kérdőív eredményeként.

ÉLETKOR, KULTÚRA

A legnagyobb mértékű grittel az idősebb generáció rendelkezik, míg a legkevesebbel a húszas éveikben járók.

Lehet, hogy a kulturális trendeknek semmi közük nincs a grit generációs különbségeihez és a grit erősödése az ember korral járó éréséhez köthető, mivel amint tudatosul bennünk az életfilozófiánk, a grit is megerősödik. Megtanulunk különbséget tenni az alacsony szintű, könnyen elhagyható céljaink és a magasabb rendű, nagyobb kitartást igénylő célok között, amely segíti a grit-et.

Érettségi elv:
A legtöbb ember a kor és a tapasztalatok hatására egyre tudatosabbá, magabiztosabbá, körültekintőbbé és nyugodtabbá válik. Húsz- és negyvenéves korunk között rengeteg változás zajlik le bennünk, de a személyiségünk egészen a halálunkig alaku.l

A személyiség alakulása mégis inkább az élettapasztalatok hatására következik be.

1. A grit mértéke – és a változása – a minket körülvevő kultúra, társadalom lenyomata.
2. A grit a felnőtté válásunkkal, az érésünkkel párhuzamosan növekszik bennünk. A grit nem állandó, rögzült tulajdonság. Mint a karakterünk összes egyéb jellemzője, a grit is rugalmasabb és alakíthatóbb, mint gondolnánk.

A 4 „Gritgyilkos gondolat”:

Amikor az ember félbehagy valamit, általában az alábbi négy gondolat valamelyike motoszkál benne:

1. Unalom
2. Nem éri meg az erőfeszítést.
3. Ez az egész nem fontos számomra.
4. Úgysem tudom megcsinálni, inkább hagyom.

A GRIT-tel rendelkezők pszichológiai vagyona:

Ez a vagyon négy összetevőből áll, amely fejlődik és erősödik az évek során, méghozzá egy konkrét sorrendben.

1. Érdeklődés
   Az ember belülről fakadóan, önmagáért élvezi azt, amit csinál, és ez törekvésre ösztönzi őket. Megmaradt bennük a munkájuk iránti csodálat és kíváncsiság, és nem kizárólag a fizetésért végzi azt.
2. Gyakorlás
   El kell hogy kötelezze magát a koncentrált, teljes erőbedobással végzett, az akadályokat is legyűrő gyakorlás mellett, mert csak ez vezethet mesteri szintre.
3. Végső cél
   A legtöbb ember számára végcél nélkül szinte lehetetlen fenntartani az érdeklődést egy életen át. Fontos, hogy a munkánk érdekes legyen számunkra, és szorosan kapcsolódjon mások jóllétéhez is. Ez jellemzően sok éves gyakorlást követően fogalmazódik csak meg.
4. Remény
   A remény azt jelenti, hogy kitartunk és felnövünk a feladathoz. A remény a grit minden szakaszát meghatározza, így igazán végső szakasznak sem nevezhető. Megtanuljuk, olyankor is ki kell tartanunk, ha nehézségekkel nézünk szembe, vagy ha kétségeink támadnak.

„A magas grit-értékkel bíró emberek ugyanis nem csupán megtalálják azt, amit élvezettel csinálnak, és fejlesztik magukat e téren, de azt is megtanulják, hogy miként mélyítsék el az érdeklődésüket.”

Az érdeklődés elmélyítése is munkával jár – gyakorlással, tanulmányozással, tanulással.

Az érdeklődés olyasvalami, amit újra és újra táplálni kell, és beletelhet némi időbe, mire valaki rátalál miért érdemes élnie. Tévhit, hogy mindenki egyik pillanatról a másikra „szerelembe esik” egy szakmával, munkával, mert jellemzően az adott tevékenységgel eltöltött huzamosabb idő után nyilvánul meg annak szépsége és igazi értelme, haszna.

A párkeresésnél ugyanez a helyzet: Találkozni egy potenciális személlyel – nem az egyetlen tökéletessel, de egy ígéretesnek tűnő emberrel csak a kezdet kezdete.

Az érdeklődési körre nem önelemzés útján derül fény, hanem a külvilággal való interakciók által, mivel nem tudjuk biztosan megjósolni, mi fogja megragadni a figyelmünket és mi nem. Az egyik óriási hiba, amit az emberek jellemzően elkövetnek, hogy megpróbálnak valamilyen érdeklődési kört magukra erőltetni.

Az unalmat felismerjük, viszont ha valami leköti a figyelmünket, az jellemzően nem tűnik fel. Ezért  valahányszor egy új dologgal próbálkozunk, teljesen felesleges és korai néhány nap után feszülten azt kérdezgetni magunktól, hogy rátaláltunk-e a szenvedélyünkre.

Egy érdeklődési terület felfedezését követően kulcsfontosságú, hogy az új érdeklődést kiváltó triggert további, a figyelmet újra és újra felkeltő triggerek (cselekvésre ösztönző beindító mechanizmusok) kövessék. Ennek megerősödéséhez szükség van támogató közegre is (szülőkre, tanárokra, edzőkre és csapattársakra), mert folyamatos stimulációval és információval szolgálnak, ezek pedig kulcsfontosságú tényezők ahhoz, hogy egyre jobban megkedveljünk valamit.

Érdekődés segítő kérdések a felfedezés korai szakaszában:

Tegyük fel magunknak az alábbi egyszerű kérdéseket:

1. Mire gondolok szívesen?
2. Hová kalandoznak el a gondolataim?
3. Mi az, ami valóban érdekel?
4. Mi számít nekem a legjobban?
5. Mivel szeretem tölteni az időmet?
6. Mely dolgok teljességgel elviselhetetlenek a számomra?

Amint sikerül rátalálni egy általános irányra, fel is kell piszkáljuk az érdeklődésünket. Ennek módja, hogy kilépünk a világba, és csinálunk valamit.

A felfedezés korai szakaszában érvényes néhány ökölszabály:

1. Azokkal a válaszokkal kezdjünk, amelyekben a leginkább biztosak vagyunk, és innen építkezzünk.
2. Ne féljünk találgatni. Ahhoz, hogy felfedezzük, mi érdekel bennünket, kísérletezgetni kell, próbálkozni és időnként

Az agyunk az újdonságokra éhezik, erős lehet a kísértés, hogy átnyergeljünk valami új dologra, és talán ennek tényleg több is az értelme. Ha azonban már években mérhető az az idő, amit egy adott törekvésre áldoztunk, szükségessé válhat, hogy megkeressük azokat a nüanszokat, amelyeket csak egy igazi szakavatott vehet észre. 

 „Az újban a régi az, ami felkelti a figyelmet. A régi, csipetnyi újjal fűszerezve.” – William James.

„Az átgondolt gyakorlás sokkal többet tett hozzá a döntőbeli teljesítményhez, mint bármelyik más felkészülési mód.”

 A grit óriási előnye abban áll, hogy több időt töltünk a feladattal. A „megasikeres emberekben csillapíthatatlan a vágy arra, hogy meghaladják a szakértelmük addig elért szintjét, amely egy pozitív tudatállapot és a megelégedettség ellentéte.

A valódi profik nem többet, hanem másként (átgondoltan) gyakorolnak:

1. Kitűznek maguk elé egy olyan célt, amellyel a korábbinál magasabbra teszik a lécet, és egyszerre csak a teljesítményük egy kis szeletére koncentrálnak. Nem azt tartják szem előtt, amit már elértek, hanem a konkrét gyengeségeiken, hiányosságaikon igyekeznek javítani. Szándékosan olyan kihívások elé állítják magukat, amelyeknek addig nem sikerült megfelelniük.
2. Igyekeznek visszajelzést kapni a teljesítményükről, amelynek egy jó része szükségszerűen negatív, ami azt jelenti, hogy ezeket az embereket jobban érdekli, hogy mit csináltak rosszul – hogy kijavíthassák azt mint az, hogy mit csináltak jól.
3. Számtalanszor végrehajtják a feladatot, mire mesteri szinten meg tudják oldani.
4. Feljebb teszik a lécet, és az új szintet akarják megugrani újra és újra. Ezek a hajszálnyi javulások és finomhangolások összeadódva a hozzáértés egészen hihetetlen szintjét jelentik.

Az átgondolt gyakorlás -Ericsson szerint- nem eredményez flow-t, mert míg az előbbi tervezett, addig a második spontán.

A legjobb eredményt az átgondolt gyakorlással akkor érhetjük el, ha a szokásunkká tesszük és megváltoztatjuk azt, ahogyan megéljük a gyakorlást.

A magasabb rendű cél: az a szándék, hogy hozzájáruljunk mások jóllétéhez és nekik többet ad, mint nekünk.

Arisztotelész az elsők között ismerte fel, hogy a boldogság elérésének legalább két útja van:

• Eudaimonikus: az emberben lakozó jó (eu) lélekkel (daemon) harmóniában áll
• Hedonikus: énközpontú, csak a pillanatnyi kellemes élmények eredménye

Az emberek azért keresik az örömöt okozó dolgokat, mert az növeli túlélésük esélyét (pl.: szex, élelem), és bizonyos mértékig mindannyiónakt az „örömelv” (Freud) irányít.

Azonban az ember az életben célt és értelmet kereső lénnyé fejlődött. Társas lényként embertársaikhoz való kapcsolódás és segítés a túlélést is segíti.

Egy bizonyos fokig gyárilag arra vagyunk programozva, hogy az eudaimonikus és a hedonikus boldogságot is keressük. De e két boldogságtípus fontosságának relatív mértéke már igen sokféle lehet. Egyeseket jobban érdekel az értelmes cél, mint az élvezet, és fordítva.

Minél jellemzőbb valakiben a grit, annál motiváltabb arra, hogy értelmes, a többi embert a középpontba állító életet éljen. A magasabb rendű célra kapott nagyobb értékek korrelálnak a grit-skálán elért nagyobb értékekkel.

Azonban az őszintén pozitív, önzetlen magasabb rendű cél nem abszolút feltétele a gritnek..gondoljunk csak a diktátorokra..tehát, létezhetnek a világban olyan gonosz emberek, akik kiemelkednek az átlagból a grit tekintetében, de a kutatások szerint sokkal többen vannak azok, akik jó célok megvalósítására használják a bennük rejlő gritet.

Munka és grit

 Akik a munkájukat hivatásnak tekintik, azokban magasabb a grit és az, hogy hogyan tekintünk a munkánkra, sokkal fontosabb, mint a munka titulusa. Ez pedig azt is jelenti, hogy képesek lehetünk munka helyett hivatásra szert tenni – anélkül, hogy állást kellene változtatnunk.

„Állásfazonírozásnak” nevezik azt a folyamatot, amikor kis-, de jelentős lépésekkel változtatjuk meg a munkánkhoz való viszonyunkat, hogy az jobban kapcsolódjon alapvető értékeinkhez.

„Határozott szándékom jobbá tenni a holnapot!”

A grit másfajta reményen alapul. Ez a remény tulajdonképpen egy előfeltételezés, hogy az erőfeszítéseink révén jobbá tehetjük a jövőnket.

Az optimisták a szenvedésük átmeneti és konkrét okát keresik, míg a pesszimisták állandó és mindenütt jelen lévő okokat tartanak a bajuk forrásának. A „grit-nagyágyúk” a visszaesésekről és a kellemetlen fordulatokra jellemzően optimistán állnak hozzá.

A nyelvezet a remény dédelgetésének módja.Ennek kialakításának lépései pedig az alábbiak:

1. Figyeljünk oda, hogy szavaink és tetteink összhangban legyenek egymással és fogadjuk el, hogy nem könnyű a rögzül, pesszimista világképünk megváltoztatása.
2. A grit-alapú szemléletmódot azáltal sajátíthatjuk el, ha felismerjük, hogy az emberek képesek jobbá válni valamiben – képesek fejlődni.
3. „Agyi áramköreink újraépítését” segíti ha a kellemetlenséggel egy időben tapasztaljuk meg azt is, hogy képesek vagyunk megoldani a helyzetet.

Javaslatok a remény érzésének erősítése érdekében:

• Menj végig a fenti pontokon és kérdezd meg magadtól: Mit tehetek azért, hogy ezt a dolgot elmélyítsem?
• Gyakorold az optimista énbeszédet, amely segít megváltoztatni gondolkodásunkat, érzéseinket és azokat a tetteinket, amelyek nehéz időben jellemeznek minket. Ha a remény megtanulásához kell segítség, akkor kérjünk bátran.

Mit tehetnék azért, hogy a számomra fontos emberekben segítsem a grit erősödését?

„Szigorú szeretet”:

A támogató és a korlátokat állító nevelés között nem kell választani. Úgy vélik, hogy a gyereknek szeretetre, korlátokra és mozgástérre egyaránt szüksége van ahhoz, hogy kiteljesedhessen.

Aki támogató, tiszteletteljes, ugyanakkor elvárásokat támasztó környezetben nő fel, annak rengeteg előnye származik ebből, ami különösen fontos a grit szempontjából – más szavakkal: a bölcs nevelés arra bátorítja a gyereket, hogy igyekezzen követni a szülei példáját.

Ha nem a gyerekeinkről van szó akkor pedig igyekezzünk megérteni, mi történik a másikkal és segíteni őt a továbbjutásban és biztosítsuk támogatásunkról.

„A gyerekeknek nagyon is jót tesz, ha a hét egy részét azzal töltik, hogy keményen odateszik magukat egy őket érdeklő tevékenység során.”

Amint a gyerek elég idős, érdemes keresni legalább egy -jó eséllyel élvezetes- iskolán kívüli elfoglaltságot a számára. A középiskolások esetében pedig ahhoz érdemes ragaszkodni, hogy több mint egy éven keresztül rendszeresen végezzenek legalább egy általuk választott tevékenységet.

Az előbb említettek hosszútávú előnyeit vizsgáló kutatások szerint:

„Az iskolán kívüli tevékenységre is járó gyerekek sokkal jobban teljesítenek minden tekintetben: jobb jegyeket szereznek, több az önbizalmuk, kisebb eséllyel kerülnek bajba..stb. Az iskolán kívüli elfoglaltságok túlzásba vitele meglehetősen ritka jelenség.

Ezek a grit szempontjából is hasznosnak mondható, ha a gyermek több mint egy éven keresztül jár valamilyen órára, edzésre, szakkörre jelentősen nagyobb valószínűséggel érettségiztek le és fiatal felnőttként nagyobb eséllyel végeztek önkéntes munkát.

Az iskolán kívüli szervezett tevékenységgel töltött órák számáma minél magasabb, annál nagyobb valószínűséggel jutott az illető álláshoz és keresett több pénzt, de csak azok esetében volt ez igaz, akik nem csak egy, hanem két évig jártak iskolán kívüli foglalkozásra.

A „grit védjegyének” mondható-e a iskolán kívüli tevékenységekben való lemorzsolódás?

„Elképzelhető, hogy fejlesztik a hosszú távú célok eléréséhez szükséges kitartást és szenvedélyt, de az is lehetséges, hogy eleve csak a gritben erősebb fiatalokra jellemző, hogy kitartóak az iskolán kívüli tevékenységekben. E két magyarázat nem zárja ki egyébként egymást: abszolút lehetséges, hogy mindkét tényező – a fejlődés és az eleve meglévő grit – szerephez jut a folyamatban.”

Ha végigcsináljuk az elköteleződést igénylő tevékenységeinket ebben a fiatal életkorban, az amellett, hogy kellő gritet igényel, egyben tovább is építi azt.

„Ha keményen dolgozol, jutalomban lesz részed. Ha nem dolgozol keményen, nincs jutalom.”

A grit kibontakoztatásához az iskolán kívüli szervezett tevékenységek további előnye, hogy: az edzők és a tanárok nem a saját gyerekeikkel foglalkoznak.

„A KEMÉNYDIÓ SZABÁLY”:

1. Mindenkinek, (beleértve a szülőket is) kötelező valamilyen nehéz feladatot – ez a kemény dió – bevállalnia. Ez olyasvalami kell hogy legyen, ami mindennapos gyakorlást igényel.
2. Ér abbahagyni. Addig azonban senki semmiből nem szállhat ki, amíg véget nem ér egy szezon, le nem jár a bérlet vagy valamilyen más „természetesnek” tekinthető végpontig nem jut el. Mindenkinek kötelező legalább annyi ideig folytatnia a választott dolgot, amennyi időt már rászánt. (Nem adhatják fel egy rossz nap miatt)
3. Mindenki maga választhatja ki, hogy mi legyen az a bizonyos kemény dió. Azért nem választhatunk más helyett, mert nincs értelme dolgozni valami olyasmiért, ami nem is érdekel bennünket.

„Azoknak a szülőknek, akik úgy szeretnék segíteni a gyermekükben a grit fejlődését, hogy eközben nem akarják megfosztani attól, hogy maga válassza meg az irányt, mindenképpen javaslom a keménydió-szabályt.”

Kultúra: közös normákat és értékeket valló emberek csoportja

Ha fejleszteni akarjuk magunkban a gritet, keressünk egy olyan kultúrát, ahol az fontos, és csatlakozzunk hozzá. Ha vezetők vagyunk és azt szeretnénk, hogy az általunk vezetett emberekben erősödjön a grit, teremtsünk olyan kultúrát, amelyben a grit komoly hangsúlyt kap.

A grit megszerzésének van egy könnyű és egy nehéz útja:

• A nehéz út, hogy az ember egyedül veselkedik neki a feladatnak.
• A könnyű pedig a konformitás útja, az ember veleszületett késztetése az igazodásra. Ha sok olyan ember vesz minket körül, akikben erős a grit, bennünk is azzá válik.

„Évek is eltelhetnek, mire a grit utáni „haszon megtérül”. Ez az oka annak, hogy a kultúra és az identitás miért olyan fontos a kiemelkedő grittel bíró emberek életében. A várható költségek és haszon nem magyarázza meg a döntéseiket. Az identitás logikája viszont már igen.”

„SISU” – A finn nemzeti felfogás és a grit kultúrájának beépíthető elemei:

1. Ha úgy gondolunk magunkra, mint aki képes hatalmas akadályokat is legyűrni, az gyakran olyan viselkedéshez vezet, amely megerősíti ezt az önmagunkról alkotott előfeltételezést.
2. Ha abszurdnak tartjuk is a belső energiaforrás létét, mégsem buta feltételezés, hogy létezik, mert a legsötétebb és legkétségbeesettebb pillanatokban rájövünk, hogy ha nem állunk meg, ha még továbbhajtjuk magunkat, van mód elérni azt, aminek minden észérv épp ellentmondani látszik.

Ha az ember egy kiemelkedő kultúrát akar meghonosítani, szüksége van olyan alapértékekre, amelyek szerint mindenki él. A csapat alapértékeinek fele a csapatmunkára vonatkozik. A másik fele a gritre. Ezek együttesen határozzák meg azt a kultúrát.

Az első, hogy bárki képes erősíteni magában a gritet.

Erre két mód is kínálkozik:

1. Belülről kifelé haladás módszere
   Az ember saját magára támaszkodik az úton: elmélyíti az érdeklődéseit, szokássá teszi, hogy megfeleljen a képességeit kicsit meghaladó kihívásoknak, a munkáját egy önmagán túlmutató célhoz köti. És persze megtanul akkor is remélni, amikor minden elveszni látszik.

2. Kívülről befelé haladás módszere
   Ilyenkor a szülők, edzők, tanárok, főnökök, mentorok, barátok jelentik a kulcsfontosságú tényezőt, mert ők azok, akik erősítik, fejlesztik az emberben jelen lévő gritet.

A siker nem az egyetlen dolog, amire vágyunk. Az ember mindemellett boldog is szeretne lenni. És bár a siker és a boldogság között van kapcsolat, a kettő mégsem azonos. Miinél erősebb valakiben a grit, annál valószínűbb, hogy egészséges az érzelmi élete.

A gritről érdemes annak figyelembevételével gondolkodni, hogy miként kapcsolódik a jellem más aspektusaihoz. Amikor más erényekkel együtt vizsgálták a gritet, három megbízható halmazt találtak:

1. Intraperszonális karakter („akarat”) része a grit:
   Akiben sok a grit, abban nagyobb az önfegyelem is, és fordítva. Az összes olyan erényt, amely lehetővé teszi az egyénileg fontos célok elérését, nevezhetjük „teljesítményvonásnak” vagy „énmenedzselési készségeknek” is.
2. Interperszonális karakter („szív”) része a grit:
   A hála, a társas intelligencia és az érzelmek, például a harag feletti uralom képessége. Ezek segítenek minket abban, hogy kijöjjünk a többi emberrel és segítsünk másokat. Amikor eljön a vég, ezek határozzák meg, hogy milyen kép él majd rólunk az emberek emlékezetében.
3. Intellektuális dimenzió („elme”) része a grit:
   Olyan vonásokat jelent, mint a kíváncsiság és a lelkesedés. Ezek segítik és bátorítják az ideák világának aktív és nyílt befogadását.

A grit messze nem az egyetlen (és nem is a legfontosabb) aspektusa egy ember jellemének. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben azt nézték, mit értékelnek az emberek egymásban, fejhosszal nyert az erkölcsösség minden más előtt.

A grit tehát nem minden. Rengeteg más is van még, amire az embernek szüksége van ahhoz, hogy fejlődjön és kivirágozzék. A jellem sokrétegű dolog és utolérhetetlen fontossággal bír bármelyik önálló erénnyel szemben.